Szösszenetek

Ahogy itt üldögélek szemben vele, szép rétegesen halálra sápadok attól, amit az imént gúnytól félrehúzott félmosollyal mondani talált. Lemondóan lesütöm a szemem, szalvétába markolom a dühöm és csendben szánom őt. "Jó pasi. De megnézném, hogy miről tudnál vele…

Talán szerda délután lehetett, amikor Mónika és a róla elnevezett show a maga bulváros bugyutaságával örökre megváltoztatta az életem. Épp az alsógatyáit szedtem le a szárítóról, mikor a háziasszonyok lángoló pallosú szövetségese, mindenki Mónikája kiszólt a tévéből,…

"Mmm...magaaaaa a tanáááááááár?!" hőkölt nekem Jóvágású Apuka életem első fogadó óráján, a tanterem ajtajában droiddá dermedve. Jóestét kívánok, kedves Apuka, tudom, kölyökképem van, de igggeeeen, tessék szíves lenni elhinni, kedves Apuka, tessék leülni, mondanám is…

Kovács Ákos, gyanútlan budapesti lakos, felmarkolta kulcscsomóját, majd sietve kilépett a belvárosi bérház kormos körfolyosójára, mikor hosszú hetek hallgatása után váratlanul izgatottan csörömpölni kezdett a telefon a kisasztalon. Hirtelen ötlettől vezérelve visszafordult,…

"Ne csüngjél már folyton rajtam" - kiabált rám, majd lefejtette rólam a karját és csalódottan félretolt. Erősen ziháltunk mindketten. Szemünkben egyszerre cikázott egy palettányi érzelem: lobogó indulat, gőzölgő düh, megtépázott hit. Mielőtt a nyájas olvasó fejben gyorsan…

Awww...jobban oda kellett volna figyelni fizikán...ez a gigászi vasizé most nem fog nyílegyenesen lezuhanni? Biztos? Eüüümmm..hát jó..elhiszem én.. Kevés élmény vetekszik az első repüléssel. Miután pániklángokba borítottam Ferihegy (ifj. Liszt Ferenc) indulási oldalát, teátrálisan elbúcsúztam…

(a történet minden szava igaz...) Már mintegy két éve halott volt, mikor újra találkoztunk. Fél családom kilétét homály fedi, így ő lett nekem az én nemhivatalos Nagymamám. Gyerekkoromban sokáig azt sem tudtam, hogy polgári neve Zsuzsanna. Nekem ő csak Ő volt, a kezdettől fogva…

Tegnap este 10 tájban már ronggyá ünnepelt, rég elfeledett születésnapom kábé ötödik poszt-poszt-poszt koccintásán vettem részt drága barátosném családi fészkében, ahol a következő lélekemelő diskurzust sikerült tető alá hozni. Állunk hárman, Blansi és Peti, a kedvenc,…

Valamikor a múlt század végén, egy decemberi délelőtt találkoztam vele először. A hóvihar a semmiből szakadt le Budapestre, bénultra fagyasztva ezzel vérkeringést, forgalmat, ügyintézést. Khaki színűnek sejtettem a viharkabátot, amiben szaladva megindult felém. Ahogy elém ért,…

Tegnap kipróbáltam az újonnan zsákmányolt műszempillámat. Eredmény: az hagyján, hogy a fürdőszoba tükröt végigkaristoltam, és a könyveket leporoltam a huzattal, mikor pislogtam vele, de konstansan az a meggyőződésem a viselése közben, hogy egy Harry Potterből elszabadult…