Awww...jobban oda kellett volna figyelni fizikán...ez a gigászi vasizé most nem fog nyílegyenesen lezuhanni? Biztos? Eüüümmm..hát jó..elhiszem én..
Kevés élmény vetekszik az első repüléssel. Miután pániklángokba borítottam Ferihegy (ifj. Liszt Ferenc) indulási oldalát, teátrálisan elbúcsúztam kezüket tördelő soha-viszontlátni-nem-vélt családtagjaimtól, felszálltam az Amszterdamba tartó MALÉV (igen, 2000-ben még volt ilyen) gépre, hogy 3 szívösszeragasztós hetet töltsek kitelepült barátnőmnél. A gyomorliftezés, stewardess istenítés és orral való ablakbepárásítás rituáléin átesve többedmagammal kitörő tapssal üdvözöltem a landolást. A talaj felett 10 centiméterrel libegve siettem Andihoz, aki a határvizsgálati pult túloldalán várt. Magabiztos mosollyal üdvözöltem a tisztet, érdeklődő kérdéseire kimerítően válaszoltam lehengerlő angolságommal, majd megkönnyebbülve áthussantam a virtuális határon - azaz: hussantam vón, ha a tiszt mellkasa nem ütközik az orromba.
Hííínnnye, de ügyetlen, gondoltam, de amikor ridegen megkért, hogy kövessem, már kapiskáltam, hogy ez nem része a szokványos eljárásnak. Pár kínos percig vonultunk a kíváncsi utasok nyársaló tekintetétől övezve (szinte hallottam őket: drogcsempész lehet, nem inkább terrorista, azok olyanok, hogy nem úgy néznek ki mint egy terrorista, vagy ez nem az a celeb abból a műsorból, mongyadmááá, tudoood, nnna...).
Mikor megállt egy ajtónál, csörgő kulcscsomóját előhalászva kinyitotta, majd utalt rá, hogy bent tágasabb. Az ajtót alighogy behúzta az orrom előtt, már kattant is a zár. Még hallottam távolodó lépteit. Megfordultam. Mintegy 30-40 ilyen-olyan színesbőrű, borotvált fejű, loboncos, kigyúrt-begyúrt férfiállat meredt rám némán. Heh! De jó! Pont ezt akartam már csak kérni!
Vannak filmek, ahol ez egy elég tipikus kezdősnitt lehetne, de nem kívánkoztam a címszerepre. Igyekeztem relatíve feltűnésmentesen eloldalogni a legközelebbi padig, ami már csak azért is bajos volt, mert a nagy magyar kánikulának megfelelő áttetsző hófehér aligruhám a holland 16 fokban hogyismondjamcsak, nem igen volt indokolt.
Mintegy jó órát imádkoztam térerő- és szünetmentesen a likban, mire végül értem jöttek. Ugyan azt nem tudhattam, hogy ez nekem üdvözítő hír-e, de a környezetváltozást hőn áhítottam már. Életemben nem bámultam még padlót ily intenzíven. Átmeneti bebörtönzésem oka mindössze az volt, derült ki később, hogy a tény, miszerint egyedül utaztam és pusztán költőpénz volt nálam, alapos gyanút ébresztetett foglalkozásomat illetően. Tudniillik, hogy prostituált vagyok. De ha mégsem, bizonyára terveim között szerepel ez a karrierlehetőség.
A fapapucsosok között töltött három hét alatt szorgosan le kellett jelentenem a helyi rendőrörsön a következőket: csókolom, ezen a héten sem vettem autót, nem mentem férjhez, nem adtam el és/vagy raktároztam ipari mennyiségű kábítószert, és igen, megesküszöm, nemsoká hazahúzok és amúgy is bocs, hogy jöttem.
Sikerült oly mértékben persona non gratavá válnom, hogy hazautazásom órájában és percében a holland idegenrendészet bekopogott a barátnőm lakásába és az utolsó szekrényaljat és ágybetétet is átkutatta, nem űzöm-e épp ott az ipart. Azóta sem lettem k***a, de ha fontolgatnám, nem Hollandiában kezdeném a bizniszt, az sicher!
