"Ne csüngjél már folyton rajtam" - kiabált rám, majd lefejtette rólam a karját és csalódottan félretolt. Erősen ziháltunk mindketten. Szemünkben egyszerre cikázott egy palettányi érzelem: lobogó indulat, gőzölgő düh, megtépázott hit. Mielőtt a nyájas olvasó fejben gyorsan átpörgetné a Szerelmes szívek összes-t, jelzem, hogy ezt a kicsit sem romantikus töltetű diskurzust nem egy rózsaszín teleregényből idéztem. Mifelénk a Rigó utcában gyakori az effajta összevillanás.
Patakzó, lázvörös homlokomat törölközőmbe dörgölve megeresztettem egy elkeseredett sóhajt és rinocéroszt megszégyenítő páncélzatú belső féltalpammal bocsánatkérően csiszatoltam a parkettát. "Nem az én feladatom, hogy helyetted dolgozzak. Tartsd már meg a központod."
Lassanként felderengett, hogy ezeket a mondatokat már szóról-szóra hallottam így, csak egy teljesen más szövegkörnyezetben. Báb koromban, egy díványon heverve, üvegszemmel, üresen, kiszáradva, feketekeretes oklevelektől hemzsegő falak között, a jegyzetelő szakember szájából. "Ildikó, ha nem áll a lábán, ha nem találja meg belső egyensúlyát, örökké csak támaszkodni fog a társára és két támaszkodó félember nem lehet boldog. Az 'A' típusú kapcsolat nem jó. Törekedjen a 'H'-ra"- formálta a betűket két kezét összeillesztve.
A központom....évekig fogalmam sem volt róla, miről beszél. Valami legendabeli varázsdoboznak véltem, amit bizonyára jól elrejtettek bennem a géntérképészek, mert sehol sem lelem. Végül eljött az a nap is, amikor megéreztem, hogy hastájékon hol van az a gócpontom, amibe, ha begyűjtöm testi-lelki fókuszom, egyszerre nincs többé lehetetlen mozdulat, kivitelezhetetlen forgás. A központom legyőzhetetlen szövetségesem, de egyben szélhámos ellenségem is lett. Gyakran még egy másfél perces jive alatt sem sikerül végig megtartani.
Tanultam én azóta sokmindent a gerincoszlopom utaztatásáról, a rotációról, izolációról és egyéb tánctechnikai manőverekről, de a legfontosabb tudás az, amit Ottó akaratlanul is a szívembe kiabált. Hogy minden egyes nap szembesülnöm kell vele: egyedül is meg kell dolgoznom, ha boldogulni szeretnék az életben. Meg a samba sorunkban. Most hirtelen nem tudnám megmondani, melyik a nehezebb. :)
