Mióta itt dolgozom, és egy alkalommal nyeretlen kétéves – vagy, ahogy Blansi barátnőm szokta volt emlegetni „bloody amateur” - módon Klárival egyhangúlag beeresztettünk a bérleménybe egy Gyilkos elmékből ide tévedt mélaszájú epizódszereplőt, akit aztán narancssárga nyeles papírvágó ollóval vezényelve kergettünk kisvártatva kifelé, más említésre méltó esemény nem történt. Ha a járatlan látogató véletlen fel is fedezi, és rá is talál tenyerelni a csengőre, elébb jól megvizslatjuk az üvegfalon át, majd döntünk sorsáról.
A minap késő délután felordít a csengő. Klári nyomja a gombot, mire az ajtószárny mögül begurul egy dércsípte, hordóhasú nagyapó. Bajuszkája alól huncutul s nagy titkokat sejtetve bazsalyog, s girbegurba léptekkel Klári elé settenkedik. Milka irtásom martalékaiból felpislantva már látom is a mesebeli kerekerdő szélét, ott a mézeskalács kalyibát, a vasorrú bábát, a megannyi csörgős sipkás, térdzoknis manót, kik az apó térde között kergetőznek. Kolléganőm bátorítóan mosolyog, egy életem, egy halálom, adja hát elő, öregapám, mi járatban fútta ide a szél.
Hósziporkákat várva hegyezem a fülem a sarokból. S szó mi szó, Szabó Gyula bácsi sem penderíthette volna találóbban oda elénk a mondandót, mint nagyapó.
„Kérem tisztelettel (…itt lopva körbe pillant, nehogy illetéktelen fülekbe jusson az infó…) én volnék majd itt (…hatásszünet…közel hajol…) a Mikulás.”
Ezzel felegyenesedik, és széles megelégedéssel várja az AHÁ élményt. Hát az elmarad.
Klárit azonnal Arany Medve díjra terjesztem elő, színészi játéka parádés, arcizma sem rándul, míg szégyenszemre jómagam bicskapózban, s tejcsokitól fuldokolva eltűnök a balfenéken. Klári, mint Tündérország királynéja, megértő mosollyal simogatja buksin a nagyapót.
„Biztos hozzánk tetszett jönni?”
Nagyapó reszketeg kezét csuklóig bekecsébe süllyeszti, s onnan egy méregzöld, hártyahalvány nejlonszatyrot varázsol elő. A sarokról recegve figyelem az eseményeket.
„Fel van nekem ide írva a név, csókolomegyperc…valami embetűs…”
„Sajnos mi nem tudunk Mikulásról. Meg tetszik tudni mutatni a papírt?”
A Mikuláspozícióra érkezett jelölt jóságos arccal elnézi, ahogy Klári nyomoz, telefonál, felderít s irányt mutat. Kiderül hát, hogy ez bizony nem az az emelet. Nem az a cég. De örülünk, az épület stimmt.
Nagyapó hoppon maradása apropóján tubarózsa színre vált, vissza gyürkéli a szatyorkát, s Jumurdzsák mód hajbókolva kihátrál. Mielőtt átlépné a küszöböt, még megörvendeztet bennünket egy heherével.
„Tetszik látni, kérem, rénszarvasok ide vagy oda, jól eltévedtem.”
S ezzel beveszi magát a liftbe.
Átnyújtom Klárinak az évszázad arcizmáért járó Arany Medvét, s felkapok egy tollat. Gyorsan, csak a Schlagwortokat, nehogy feledésbe merüljön a történet, melyben Télapó eltéved, de egy igen kedves leányka nagy leleménnyel megmenti a munkavállaló gyerekek Karácsonyát.