Szösszenetek

Kezdhetném úgy, hogy nyuszika bemegy a boltba, de végül is csak én voltam, a lényeg ugyanaz: a fűnyíró meg lesz b***va.
Széles vállú reménysugaram hányavetin pörög a székén, piszkosul bíbelődik a kütyüjén, így jól meg is lepődik, mikor én, a vevő, 157 centimmel fölé tornyosulok.
- Helló. Lehet egy hülye kérdésem?
- Persze.
- Van egy Samsung telefonom. A pasim lenyúlta a fülhallgatómat és nagyon kéne egy.
- Oké. Milyen Samsungod van?
Mittómén. Kicipzáraz, előkotor, hátlappal előre odademonstrál. Sárga.
Szélesváll hümmög, elpörög, visszagurul, kezében négy színben a termék.
- Hm…csak ilyen bumszli van?
- Igen. A Samsung csak ilyet csinál már.
- Amit lenyúlt, az olyan volt, hogy nagyon mélyre be tudtam dugni, és nem esett ki. Ez azért fontos, mert ugrálni szándékozom benne.
- Hááát…nincs már olyan fajta.
- Egy még hülyébbet kérdezhetek?
Tűkön ül.
- Olyat nem lehet, hogy keresünk egy olyan mélyre dughatót, ami nem Samsung, és hátha belefér ebbe a lyukba a madzagja?
Megvakarja sörtéit, átgondolja, és elutasít. Fújtatok, lövök pár célzott szitkot ide-oda, majd elköszönök, s befordulok a legközelebbi kirakatba.
Helló, hülye kérdés, lenyúlta, Samsung, bumszli, nem-e lehet-e hogy másik márka, nem, csókolom.
Szembe jön még két szaküzlet, ott is előadom a számomat, de a remény egyre-másra foszlik szerteszéjjel. Feladom. Ekkor a nagy piros dupla M elkapja a grabancom és betessékel a tartozékok nevű részlegbe ahol elém taszigál egy lelkes ifjoncot, akit a világ számos problémája közül az az egy izgat, hogy segíthet-e rajtam. Prezentálom a szólót. Nem jön át, nincs benne erő. Szemem fénytelenül pásztázza a szőnyeget, egykedvűen fújom a monológot, tudom, hogy nincs, nem csinál, én már nem is hiszek benne, meg már nem is kell, gyártsa csak a Samsung a bumszlijait, engem aztán hidegen hagy.
Mutatóujja úgy pattan az orrom elé, mint Vitéz László legfeketébb pofájú ördöge.
„Ilyenünk van!”
Lebegő köpönyeggel vontat maga után egy másik roskadásig megpakolt polchoz, ott aztán csak úgy kelletik maguk a sok zsinórosok. Szikrázó szemüveggel győzköd, hogy ez ennyire nagyon király, az meg még szuperebb, mert azzal olyat is lehet, hogy. Végre meglelem a kis kerekfejűt, no de bilifülem lesz hamar, mer’ ez meg nem Samsung, itt a vége, minek izgatsz fel, kiccsávó, ha itt hagysz ebek harmincadjára.
- Deee..ez nem Samsung.
- Nem baj.
- ?
Mandarin nyelven fél perc alatt elém tárja az érvelést, amiből kiszűröm a lényeget: nyugodjak meg, bele tudom majd dugni a madzagomat. Kétkedő félmosollyal felmarkolom a portékát és már a pénztártól való távozás után a legközelebb ácsorgó padon elháljuk a nászt. Dehogy reklamálunk. Van itt olyan coitus, hogy csuhaj! Fél percig eljátszom a gondolattal, hogy rewind üzemmódban felkeresem az eddigi turnéállomásokat, és üvöltő zenével fülemben nyelvet öltök, de inkább el innen, hadd muzsikáljanak a friss házasok örömben-bánatban, mp3-ban.