Túl kedves barátok által csak kézlegyintgetéssel flegmán tagadott, ám szemmel láthatóan nagyon is meg-megnyilvánuló öregedésem jelének veszem, hogy azonnal anyámra ismerek önmagamban, amikor a szemem sem áll jól, úgy hesszölöm alantról töprengve a két méteres magasságban pöffeszkedő hőn óhajtott objektumot. A genyó kisegér az elefántra. Hiába vagyok icurka, te onnan le fogsz jönni, aranyom.
Csak a metódus kérdéses. Most nyilván nem cipelek ezért ide egy széket, valahogy csak legebeszkedem onnan a felső polcról azt a kiszemelt zöld hasú mappát, addig éljek – s pont, mint édes jó anyámnak, amikor összes 150 centi valójában feszítővassal nekiugrik a személyének ellenálló akárminek, máris vandál tüzek égnek tekintetemben, ahogy felgyűrt blúzujjal nekiveselkedek meghágni a sok rőfnyi acélvázas iratrendező szekrényt. Amikor az első rugaszkodás gerjesztette földmozgástól az orrmagasságomban heverésző több doboz kockacukor gurgulázva beleszalad az orcámba, belátom, a mappa megszerzésére irányuló fizikai kísérlet jelen kivitelezési formájától most bölcsebb, ha elállok. Azonban nem lankadok. Az ember eszközhasználó állat. Lássuk, mivel tudnám lepeckelgetni a kis nyavalyást. Vajon mit lehet hasznosítani egy szerverszobában? Monitorcsücsökkel nem próbálkozom, mert alfelen billentenek az ájtísek, talán, ha körbedobálom farkatlan egerekkel, sült galambként, önként szárnyalva pottyan majd az ölembe. Mégis kéne lenni elegánsabb megoldásnak. A sarokban orrlógató porszívóval szemezek egy ideig, majd onnan már csak egy enyhe 10 fok, és máris látótérbe fogom az ideális célszerszámot: a tollseprűt!
Nagyon derék, pont elérem. Épp azon munkálkodom, hogy spiccből tartva, kifli derékkal, nagy pucsításban végződve testileg feljebb toljam magam, míg a seprű tollas farkát számba lógatva s kampós végét a magasban sóhajtozó mappa kis likába beakasztva már-már egy lábujjon törleszkedve leegyensúlyozzam a polcról a kis dögöt, mikor egy ismerős hang érdeklődni kezd az ajtónyílásban meghúzódva:
„Te Gizike, te mi a jó istent csinálsz épp?”
Fújtatva visszaöklendem a tollakat a garatomból, hogy válaszolni tudjak:
„Leszedem ezt a sz*rt.”
Dóri beljebb lép, hogy jó alaposan megfigyelhesse a szertorna minden elemét.
„Te, és biztos vagy benne, hogy ez a proper way to handle diese Situation?”
Mire egy negyedik nyelven frappánsan replikáznék, fejbúbon koppint a lezúduló mappa élesebbik sarka és hirtelen aktualitását veszti a nyelvi kimittud.
„Na, hogy jártál…”
Bánom is én, anyura gondolok, meg a DNS nevű csodaturmixra, végül is a mappa is a hónom alatt, mi bajom van. Búbomat simizve az az egy vigasztal, hogy az ipari kamera másik oldalán vélhetően szereztem pár vidám pillanatot Nagy Testvéremnek, meg annak a pár nézőnek a youtube élvezetesebbik végén, aki végigröhögte. No igen. Emlékeim szerint az ilyen megosztások alá szokták kiírni: „Don’t try this at home.”
