Nem tudom nem észrevenni, hogy egyes klikkek mostanában kiközösítenek. Látom a szemekben a megvetést, hallom a hangokban a kételyt. Úgy kezelnek, mint egy köztük lézengő földönkívülit: édes, cuki, nincs vele nagy baj, csak hát nem a mi fajtánk. Ennek ellenére én azért minden fórumon vállalom, beismerem, s most alátámasztom, hogy énnekem a nyár az év büntiperiódusa, amit nagy valószínűséggel azokért a rimánkodó fagyoskodásokért rónak rám odaföntről, melyeket télen dideregtem össze imáimban. A nyár az freedom, szánsájn, szerelem - a fiatalok kutyapózban hányásig buliznak, virágzik a herpes genitalis, ordítja a média, hogy most van az évben a boldogságtájm, s ha Te nem vagy épp feszabadult és bódog, akkor más lehetőség nincs, csak az, hogy orbitális lúzer vagy, szóval legyél már most boldog, na. Meg még nyaraljál is külföldön sok pénzér'.
A nyár számomra maga a lávaköves pokol. Ha kisovis lennék, és feladatul kapnám, hogy rajzoljam le magam nyáron, zsírkrétával felvázolnék a rajzlapra egy terráriumot, de abban nem hüllők sütkéreznének, hanem pár kopár sziklán ott döglődnék én, s agonizáló halként tátognék végig 3 hónapot. Néha kisóhajtanám magamból, hogy "ezt a szar időt!", amiért agyon is köveznének. Hadd szemléltessem hát nyárkerülő életmódom főbb motívumait: első s legfontosabb tényező, hogy a hőmérséklet emelkedésével egyenes arányban agyműködésem, aktivitásom elenyész, majd végleg leáll, s egyetlen képességem kimerül porhüvelyem A-ból B pontba való keserves hordozásában.
Reggel 4-kor már szemedbe süt a nap, és dunyhaként rád nehezedik a forróság. Lezuhanyzol, megtörölközöl, sminkelés közben leizzadsz, újrazuhanyzol, már nem is törölközöl, vizesen indulsz s még vizesebb leszel az úton. Én szigorúan az utca árnyékos oldalán vánszorgok, fél fejemet eltakaró, irdatlan napszemüvegem légyszemű tohonya tehenet csinál belőlem. Ha utcára megyek, nem kapok levegőt, ha járműre szállok, enyhet talán ad a légkondi, de a hűsölő hajléktalanok illatozása hamar menekülésre késztet, ki újra a katlanba.
A pasik ingyen live pornóznak, hiszen vetkőzünk mi magunktól is. A hapsik Téged bámulnak, Te a többi nőt: hálisten, annál vékonyabb vagyok, hopp, ott kilóg egy narancsliget, uh, ezt a ruhát felveszi, no önkritika, azannya, én is ilyen mellet akarok, de iszonyú gyönyörű ez a csaj, de jó, hogy a pasim most nincs velem, de hohó, ő a város másik végén biztos ilyenebbet is lát épp, no mindegy, nincs mit tenni. Ha kisnacit húzok, sült combot vacsorálhatunk este, vagy "ooops, bepisiltem" imidzsben masírozhatok célállomásom felé. Ha szoknyácskát, kisrucit, akkor meg ipari mennyiségű hintőport kell felvásárolnom, hogy a férfiak által istenített divájn háromszög ne pálljon be a nagy patakzásban. Elnézést, gusztustalan s tán meglepő, de mivel a nő is humanoid, csorog, s bizonyos szegletei irritábilisak. Harisnya az nem opció, így lehet akár dejhhhhmannnnzöld, akár humanikos, a nyári topán egy céllal kerül a boltok polcára: hogy vért fakasszon a kecses női lábfejeken, leginkább sarok, és nagylábujj tájékon. Jönnek a ragtapaszolók, titokzoknizók (ők azok, akiket a jóindulatú s fejlett empátiával rendelkező járókelők azonnal lenyanyáznak) vagy a lapostalpú balerinák.
A szakértők minden csatornán mutatóujjukat felemelve oktatnak, hogy egész nap egy dolgunk van: inni, inni, inni! Iszom, kiizzadom, ruhám foltos lesz, marad a fekete (beszívja a napfényt, belesülsz) vagy a fehér - rém változatos. Metrón meg le ne üljél főleg a bordó műanyagra, mert két megtermett kilós fehérkenyérnyi vízfoltot hagysz, melybe hányingerrel küzdve vagy ráül a következő, vagy megvárja, amíg elpárologsz.
Késő délután kiakadsz, feltépsz egy tábla csokit, de az sugárban spriccel ki, hűtőbe meg csokit elvből nem teszünk, marad a nyalakodás, s a sok Maszatberci. 22 óra tájban érkezik az irgalom, de ha lámpát gyújtasz, két lábon járó vértankká válsz, vagy szőrös-húsos lepkék riogatnak, tartsál macskát, az megvacsorálja ezek zömét, csak húzza a fülét, mert te meg visítasz a tor-ropogtatás közben. Éjszaka megpróbálsz aludni (ha szexeltél ezt megelőzően, lepedőt, ágybetétet kiteszed száradni, másodszor is lezuhanyzol aznap este, s megpróbálod helyrepofozni elkalapálódott szívritmusod), de háromórányi néma káromkodás után csak felkelsz, dühösen zuhanyzol, de a villanyra megint mozgásba lendül a kerületi bogárraj, inkább elüldögélsz a sötétben, s végre van alkalmad gondolkodni az univerzum válladat érintő projektjeiről, már ha te szerencsés vagy, és nyáron van agyműködésed.
Egy dologról nem szóltam még: mivel a tánciskolában a kurzusok nagy százaléka nyárra leáll, heti edzésadagod ennek megfelelően a duplájára emelkedik, s a harmadik tánc után holtan rogysz össze, de Ottó letép a ventillátorról, hogy meg ne fázzál (ugye érzékeljük a helyzetkomikumot?!), és a második versenykör sambája előtt még azt a jótanácsot adja, hogy szimplán vonatkoztass el a melegtől, hiszen sportoló vagy, nem kényes kisasszony. Megpróbálod, nem megy, de addigra már a samba felénél jársz, és már nincs időd meghalni se, hisz tolni kell, különben a Mester nyír ki saját kezűleg. Így megy ez.
