Az aberrált pszichés patás egy kellőképpen sötét, koszos sarokból figyeli kiábrándító valóságra ébredező áldozatát. Valami megamodern, villámló elektromossággal elébb jól tarkón sokkolta, majd ezt követően gondosan és szakszerűen leláncolva elhelyezte egy folyadékkal teli, gigászi tartályban. A kis huncut ezután a vízbe kénsavat áramoltatva leskelődő webkamerák kereszttüzében, a nézettség növekedésétől mámorosan, a pórul járt (természetesen) rendőr bácsit módszeresen most éppen szemem előtt szétmállasztja. Először felfoszlik a bőr, lassan kikandikál a husi, de erre már orromra húzott pléddel fintorgok, a vizet élénkvörösre színezi a gátját vesztett vér, tán csak nem cápák is jönnek, mire tá-dáááámmm, rendkívüli dramaturgiai érzékkel becsilingel a leheletkönnyű reklám. Átmenetileg oldódik gyomrom görcse, bemerevedett izmaim kilazulnak.
Most még elkapcsolhatsz! Nem kéne nézni, Ildi, hülye vagy, tudod, hogy ezt nem kéne nézni, minek nézem, de hát olyan izgi, és különben is, most már muszáj megvárni a megkönnyebbülést a végén, hogy a rossz elnyerje méltó büntetését, különben sose lesz nyugtom a héten már. Meg ezt én amúgy is bírom, ez nem olyan erdő mélyén, faház pinyójában vérontó, hujjogató szellem meg bőr alá bújó, megszálló démon, ez full realitás. Számomra merőben érdektelen csilivili csodakocsik, mosógépből egyenesen szekrénypolcra reppenő, vasaltan várakozó patyolat tiszta ruhák és reumatológiás panaszokra felfedezett gyógykenőcsök után visszatérünk a trutyis tartályhoz.
A gonosztevő továbbra is eszelősen egy irányba néz, és mintha egyre közeledne. Nem kérdés, egyenesen felém jön, engem is be akar tuszkolni a kádba a csontos krapek mellé. Kálmán felháborodottan felnyafog, amikor fehérre szorított ujjaim között tollseprűvé meredező farkát visszafojtott lélegzettel cérnává préselem. Nem kapok levegőt, mert nem is veszek. A szívem menetelve a torkomba érkezik, felhúzott térdekkel bujkálok felváltva a pléd alá és onnan elő, mikor váratlanul rám visít a telefonom. Macska is, markolászója is plafonig ugrik. Félve pillantok a kijelzőre, nagyon rosszat sejtek. Igen, ilyenkor szokott a gyilkos rácsörögni soros áldozatára, ki joggal hiheti, hogy csak békésen tévézget otthon, egyedül. De most mákom van. Szerencsére nem a tévés ürge az, hogy közölje, innen az ablakpárkányról nézve is szexi a pizsim.
„Szia Cic.”
Huh.
„Jaj, Drágám, miiii…ikor jössz?”
„Most végeztem, nemsoká, még hazaugrom…”
„Nem lehetne, hogy gyorsan egyből most gyere azonnal?”
„??”
„Sajnos már megint elkezdtem nézni egy nagyon félelmetes filmet és mindjárt összecsinálom magam.”
„De miért nézel ilyeneket, már többször megbeszéltük…”
„Csak úgy itt ragadtam! Képzeld, kivégeztek egy macskát és….”
„Egy macskát? Pfú, az nagyon kemény!”
„De nem érted, azóta meg még…”
„Na jó. Most kapcsolj át a Cartoon networkre, én meg nyomom a gázt.”
Mire odaért, és vigasztalni, védelmezni kezdhetett, szóban forgó áldozat sajnos szertefoszlott, egy másik füstbe ment, a főrendőr nénit elkapták, de szerencsére nagyon ügyes volt és egy frappáns leleménnyel, amit alaposan megfigyeltem arra az esetre, ha majd hasonló helyzetbe kerülök, megmenekült. A gonosz is annak rendje s módja szerint meglakolt, majd megtudhattam, hogy mitől pöndörödik felfelé a szempillám és szabadulhatok meg a szélgörcsöktől egy étteremben, továbbá Kálmán is visszanyerte méltó macska sziluettjét.
Hajnal 3.19-kor mégis arra riadtam, hogy egy folyadékkal teli tartályban fuldoklom, miközben bubis kénsav marcangolja a belső féltalpam, de valahogy egyszerre boldog is voltam, mert paso közben most végre nem tehénkedtem Ottóra, de akkor a pislákoló értelem felfeszegette a szemhéjam, és rájöttem, hogy a tartályba csöpögő víz nem más, mint szomjas macskám lefetyelő hangjátéka, és a támasztékul szolgáló férfikar nem a kiabálóshoz, hanem az ölelgetőshöz tartozik. Így aztán lágyan belesimulva, megnyugodva újabb fogadalmat tettem, hogy soha többé nem nézek mást, mint a Lajcsival a Dáridót, vagy az EzoTv adását, abból legalább megtudhatom, hogy ha Ildikónak hívnak, és Budapestről telefonálok, akkor hosszú, tartálytalanul tartalmas életem, továbbá kicsattanó, savmentes egészségem is lesz a fele királyságom és a hercegem mellé.
