Szösszenetek

Itt ülök a gép előtt, bámulok a monitoron visszatükröződő önmagamra, majd Kálmánra, de ő is csak öncélúan nyaffog. Tanácstalan vagyok. Összeomlott a világegyetemem, s benne a féltve őrzött rend. Névnapos gombszemű unokahúgom titkos vágyát megtudakolva, ma nagy sebtiben feltéptem egy játékboltot, nyílegyenesen galléron ragadtam egy legóvárfalnak támasztott, mibensegíthetekelő eladót, hogy kérek egy olyan fekete színű engribördöt, ami a kirakatban olyan megrovóan rám nézett, legyen szíves. A nevéből ítélve legalábbis egy démoni szörnyetegnek képzeltem, ki rettentő horgas csőrével naphosszat egy nyuszibelet marcangol, vagy gombnyomásra a szememet kaparja ki recés karmaival. A srác készségesen egy falhoz vezet, melyet tetőtől talpig ilyen rém dühös arcú madárkák ülnek végig. Akad kulcstartónyi és jegesmedve méretű kiadás is, mind összevont szemöldökkel méreget minket. A nem túl szimpi éjfeketét lekérem a legfelső polcról, leültetjük a pultra, megkérdem, mit tud. Két tenyéren himbálózom, izgatottan várom a tekervényes programozóagyakból előrémálmodott horror applikációkat, a védjeggyel védett vérfürdőt.
- Hát ezt - nyomja meg a mogorva szárnyas homlokát az eladó, mire az 3 másodpercig üdvrivalg.
Kíváncsian szomjazom a vésztjósló folytatást.
- És még?
- Ennyi - csapja össze tenyerét, mintegy elnézést kérve ezért az égbekiáltó felesleges marhaságért.
Gondoltam, jó, ez itt csak egy tudatlan fölnőtt, hagyjuk, majd Dórika úgyis megmutatja, mire képes a bird, ha angry. Becsomagoljuk, gatyám ott hagyom, cipelem, elázom, csöngetek, nyakamba ugranak, majd prezentálom az ajándékot.
Dórika ragyogó szemmel felkiált, tapsol, azonnal mellkasára szorítja a gonosztevőt és csini kis harisnyájában szalad vele négy lakáskört. Szeretgeti, ölelgeti, puszilgatja, becézgeti. Nagynéni nem érti.
- Dórikám, mit tud ez a madár?
- Hát engribooorc!
- Jó, de tudod, mit jelent a neve?
Anyucira les, bátorító bólintás után közi angoltanár nagynénjével, hogy ez egy dühös madár.
- Na, de kire dühös?
- Hát, jaaaaj, hát a malacra!
- Milyen malacra? Hogy jön ide egy malac?!
Dórika szélsebesen előhord pár zöld malacfejet.
- Öööö...és ezeket megeszi?
Kis rokonom homlokon csapja magát. Vége a hitelemnek. Lelepleződtem, hogy nem vagyok egy kiköpött Mary Poppins, bár esernyőm még volna, de felkészültségem madártanból igencsak hiányos.
- Ildikeee! Neeem! Hát, tudoood....áh, anya, mutasd meg neki a telefonodon, mert nemtugggyaaa!
Szégyen szemre ott maradok, tudatlanul, Dórika meg 4-5 engribördöt karjába habzsolva, hangos ovációval elszelel. Belenéztem én a játékba, de csak nem tudtam meg, mire angry az angry bird. Viszont legalább a névnapos kis világa kikerekedett ma este, és ez a fontos, nemdebár.