Szösszenetek

Huh, végre másodika van, kinyitott a Spar, korgó gyomrú önkénymacskám lezavar bevásárolni. Épp könyékig túrkálok a csemege karajok és virslik halmában, mikor jobb kéz felől a tejfölöknél hangos egymásratalálás üti meg a fülem. Egy pillanatra felsandítok, mert mindig felderít, ha nagy örömnek lehetek titkon örvendező szemtanúja. A látvány homlokoncsap.
Negyvenes, kopasz, triplatokás, papucsos férfiegyed terpeszkedik a pult előtt, esetlen tenyerével épp vállon veregeti kétszer akkora, háromcentis lenövéssel díszelgő, szalmasárga hölgyismerősét. Mindketten suhogós mackóban, fogadnék, hogy mosdatlanul, ernyedten lengetik csíkos szatyraikat. Visszatérek a husikákhoz. Nem gondolok én semmit, kérem, egészen addig, amíg a pasi, (tisztelet a kivételnek!!!) a házasemberek felsőbbrendűségének totalitáris gőgjével foghíjról oda nem veti: "Na, férjhez mentél már?" Ó, köszi! Minden hajadon harmincas nő rémálma. Csípőből tüzel a védelem. "Ááááááá, minek?! Nem kell nekem férj!" Sóhajtva félredobok egy szalámit. Dehogynem, kedves, dehogynem..."Sose komolyodsz meg-"fitymáll tovább a díszes hímpéldány és nemlétező szotyit rágcsálván jó lassan végigcsámcsogja az előtte hajlongó nő ülepét.
Amint elhaladok mellette, rámfújtat, így akarom, nem akarom, alkalmam nyílik belélegezni kétnapos szájából feltörő mázsás illatok fülledt orgiáját. Turbóra kapcsolok a macsakakaják felé, nehogy az én kis szőrös négylábú hapsim fenékbe billentsen, amiért végülis elfelejtettem. Apropó, fenék. Visszapillantok. Naná, hogy most az enyémet fixírozza. A teremtés koronás tapintatbajnoka.