Mit nekem pasik! Életem legizgalmasabb éjszakáját mégiscsak önmagamnak okoztam éppen tegnap este. Sajgó lábaimat megszánván egy kémiailag meg nem fontolt ötlettől vezérelve úgy határoztam, hogy most adok a vérkeringésnek, és jó alaposan bemasszíroztam egy fél tubus jégzselét mindkét vádlimba. A total care (későbbiekben: Totál Kár) jegyében még lángoló talpacskáimra is kentem bőven a gyógyírből, prémes zoknit húztam, dobtam egy táv-jóéjtcsókot a mentától tisztes távolból fintorgó macskámnak és vártam a csodás hatást. Jött. Először csak lágy szellő lengedezett a virgácsaim körül, majd a hideg fuvallat nyaldosni kezdte a bőröm. A fagyás odáig fajult, hogy hajnalra két paplan alatt is jégkorszaki zimankót idéző lavinák és gleccserek rögbiztek a lábaim között. Mire felolvadt a fagy, szöveteim pilledhettek végre és az álom is immár hozzám fért, persze megszólalt a vekker és csipásan kárörvendő vigyormacskám kaját követelve landolt a hasamon. De a vérem az kering, ennyi bizonyos.
Jégkorszak
2012.11.10. 12:42 D-mon
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://d-mon.blog.hu/api/trackback/id/4900303
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
