„Köcsög voltál, Ildikém,” – repült felém a verdikt a lángoló borostyán szempár hevétől átperzselve, miután töredelmesen elmeséltem, miképpen vétkeztem egy számomra amúgy kedves embertársam ellen a minap. Bölcs Barátnőm úgy hányta elém az asztalra frappáns summáját, mint a kockázók dobják ki a nagy sort. Keményen koppantak a szavak a szalvétával babráló ujjaim előtt.
Felnőttnek lenni valami olyasmi lehet, hogy mire felhörpintettem esti kakaóm maradékát, átsuhant rajtam a józan, és játszmáktól, komplexusoktól mentes, színtiszta belátás, és mire az asztalra helyeztem a bögrét, már tudtam, mit kell tennem. A barátság pedig ott kezdődik, hogy a borostyánok szeretetteljesen hunyorogtak egyet, és feltépve egy újabb csokiskekszes dobozt, rátérhettünk a világegyetem egyéb problémáinak megtárgyalására. Kívánok mindahányunknak ilyen barátokat.
