Ma kiderült számomra, mekkora amatőr, kezdő, nyeretlen kétéves vagyok a versenytánc világában. Amíg én egy-egy nemzetközi verseny alkalmával azzal vagyok elfoglalva, hogy: ”jé, de tapad ez a parketta, jesszus, mindjárt nekemsambázik az a csávó, hú, de nincs levegőm, ideje lenne már venni, már megint nem nyújtottam a térdem, Ottó meg fog ölni, ha megnézi a videót, nem látok semmit ettől a nyüves műszempillától, és amúgyis allgemeinen jajistenem, meghalok” - ez idő alatt versenytársaink férfitagjainak még arra is van bőven érkezése, hogy lemeózzák az új pipit, kinyomozzák kibenlétemet, és szerelmes levelek áradatát lövöldözzék felém. Van hova fejlődnöm! :)
