Talabor a hátán feküdt a virágillatba bódult mezőn, résnyire nyitott zöld szemében vidáman összeszaladt a szikrázó nap minden fénye, egy jobb sorsra érdemes búzakalászt billegtetett a szájában, és kedvenc időtöltésének hódolt épp: önnön sorsán gyönyörködött. Szerencsés fickónak tartotta magát.…
Talabor virága, avagy hogyan (ne) haljunk bele a szerelembe
2018.11.03. 12:51 D-mon
